Fáraó Misszió

Mentsük meg az embereket és a Földet
a 2012-es kataklizmától

	Andrzej Wójcikiewicz: A fáraó felébresztése A könyvben leírt történet valóságos eseményekről és emberekről szól. Az események egyik pillanatról a másikra változnak a valóságban is. Egy lengyel hölgy információja alapján elindult az egyiptomi Kheopsz fáraó sírjának felkutatása. A cél a fáraó múmiájának behelyezése a Nagy Piramisban lévő szarkofágba, ami „megnyitja” a Piramist és védelmet nyújt a Föld lakóinak...

A Terv célja

A Terv (amit Kheopsz Missziónak, Fáraó Küldetésnek vagy a Föld Megmentése Tervnek szoktunk hívni) célja régészeti ásatások végzése Egyiptomban, azért, hogy megtaláljon két fontos létesítményt – a Nagy Labirintust, amiről Hérodotosz írt, illetve a Nagy Piramist Építő Fáraó (Khufu vagy Kheopsz) sírját.

Minden Lengyelországban kezdődött, 2001 májusában. Egy wrocławi lakos – egy Lucyna Łobos nevű hölgy – megállapította mind a két létesítmény helyét. Az információ vételének módja regressziós hipnózis és ún. ’telepatikus kapcsolatteremtés’, channeling volt. Lucyna Łobos képességeit olyan ismert személyiségekéhez lehetne hasonlítani, mint Stanislaw Ossowiecki (híres lengyel látnok) vagy az amerikai Edgar Casey, bár az ő képességeik merőben más irányba mutatnak.

A KHEOPSZ MISSZIÓ, vagy ismertebb nevén a ’Föld Megmentése Terv’ azon a meggyőződésen alapszik, hogy a Nagy Piramis építése idejében fennálló civilizációk képesek voltak előre jelezni azokat a veszélyeket, amelyek ma (illetve elsősorban 2012-ben) fenyegetik a földünket. Ezért létrehoztak egy olyan védelmi rendszert, amelyet adott időben majd be kell indítani. Lucyna tudósítása szerint a probléma megoldásának kulcsa, hogy a Nagy Piramist Építő Kheopsz Fáraó múmiáját el kell helyezni a Nagy Piramisban lévő szarkofágba. Az az idő pedig, amikor ezt meg kell tenni, MOST van.

Önmagában a sír helyének ismerete, melyet 2001 májusa óta tudunk, nem volt elég az egyiptomi ásatások ügyében döntéseket hozó hatóságok meggyőzéséhez. A problémát ezzel kapcsolatban az információhoz jutás mikéntje okozta. Valahogy be kellett bizonyítani Lucyna közléseinek hitelességét, úgy, hogy bárki meggyőződhessen arról, hogy itt nem Lucyna fantáziájának és képzeletének szüleményeiről vagy feltűnési vágyról van szó. A régészek és persze mindazok meggyőzéséhez mindenképpen szükség volt erre a hitelességre, akik jobb szeretik távol tartani magukat a ’tudománytalan’ forrásokból származó információktól. A hitelesség a döntést hozó hatóságok miatt is fontos volt, és a lehetséges anyagi támogatók miatt is, akik az anyagi hátterét biztosíthatják az ilyen küldetésnek; és természetesen azoknak is fontos a hitelesség, akik majd magát az ásatást végzik. A terv megvalósítása így három részre oszlott:

1. SZAKASZ:

Ásatások a Ślęża hegyen, a lengyelországi Wrocław környékén. Ez a szakasz volt a legkönnyebben kivitelezhető és a legolcsóbb is, a lengyel helyszín miatt. A Lucyna Łobossal folytatott ülések során nemcsak arról kaptunk információt, hogy mi van elrejtve a hegy gyomrában, hanem arról is, hogy hogyan érhetjük el azokat a történelmi kincseket, amelyek – Lucyna szerint – még I. Boleslaw Chobry (a Bátor – Lengyelország első királya, i. sz. 992–1025) idejéből származnak. Sok bonyodalom és formai akadályok leküzdése után, ez a szakasz végre a megvalósítás fázisába lépett 2004. augusztus 17-én, a Wrocławi Egyetem régészeti csoportja jóvoltából, akiket Dr. Aleksander Limisiewicz vezetett. A ślężai ásatások ma is folynak, és megerősítették a Lucyna által szerzett információk pontosságát.

2. SZAKASZ:

Ez a szakasz az ún. Nagy Labirintus kamráinak felfedezését szolgáló ásatásokat foglalja magába, amiket Hérodotosz is leírt. Annak ellenére, hogy a Labirintus 3000 kamrából áll, még senkinek nem sikerült megtalálni. Lucynának köszönhetően birtokunkba került a Nagy Labirintus és az ún. Arany Kamrák bejáratainak helye. Ennek a szakasznak a feltárása 2008 első negyedében kezdődött el, egyiptomi és nemzetközi régészek részvételével. 2009. március elejétől megadták az engedélyt az ásatás folytatására, amely Hawarában van. Érdemes megjegyezni, hogy a Nagy Labirintus akár egyetlen kamrájának megtalálása minden idők legnagyobb régészeti szenzációja lenne.

3. SZAKASZ:

A két fenti leletet felhasználásával meg kell szerezni az egyiptomi hatóságok hozzájárulását ahhoz, hogy ásatásokat lehessen kivitelezni az Építő sírjaként meghatározott helyen – vagyis a Nagy Piramis közvetlen közelében.

Tudományos kutatás

2006 februárjában a kairói Nemzetközi Csillagászati és Földtani Intézet tudósainak egy csapata, Prof. Dr. Mohamed Abbas vezetésével földalatti radaros (GPR) vizsgálatokat folytatott a gízai fennsík Lucyna Łobos által megjelölt helyein. A kutatás az Egyiptomi Antikvitások Legfelsőbb tanácsának engedélyével zajlott. A 12 és 30 méteres mélység között végzett GPR tesztek eredményét Mohamed Abbas professzor és Dr. Adam Szienkiewicz, a Wrocławi egyetem földtani intézetének kutatója is kielemezte. Az eredmény határozott anomáliákat mutatott ki 25 és 30 méteres mélység között, több helyen is. Ez azzal a reménnyel töltötte el a csapatot, hogy a második szakasz esetleg kihagyható, és azonnal a gízai fennsíkon, a Nagy Piramis közelében kezdhetik meg az ásatásokat, ahol a piramis építője sírjának kellett lennie. Ezen a helyen a GPR nagyon erős anomáliákat jelzett.

2006 szeptemberében a Wrocławi Egyetem és a Kairói Nemzetközi Csillagászati és Földtani Intézet együttműködési egyezményt írtak alá egymással. Az egyezmény egy lehetséges, a legerősebben jelzett anomáliák helyén végzendő ásatásra vonatkozott.

2007. március 18-án a Kairói Nemzetközi Csillagászati és Földtani Intézet hivatalos kérvényt nyújtott be a Egyiptomi Antikvitások Legfelsőbb Tanácsához az ásatási engedélyek megszerzéséhez. Az ásatást egyiptomiak végezték volna egyiptomiaknak, a Wrocławi Egyetem anyagi támogatásával. 2007 májusában azonban sajnos elutasító válasz érkezett a Kairói Intézménytől. A Legfelsőbb Tanács elutasította az engedélyt.

Így tehát másik tervet készítettünk. Visszatértünk az eredeti ’második szakaszos’ programhoz, vagyis a Nagy Labirintus felkutatásához.

Mit is jelent a Kheopsz Projekt?

Hadd tegyünk itt most egy utalást a Holnapután című filmre, ami 2004-ben került először a mozivásznakra. A legtöbb meghatározó tudományos hatóság megpróbált nem tudomást venni a film által közvetített üzenetről, amely a globális felmelegedés okozta lehetséges katasztrófáról szólt. A kritikusok először is arra mutattak rá, hogy az ilyen mértékű felmelegedés nem történhet egyik napról a másikra (mint a filmben), és hogy ez egy hosszadalmas, lassú, akár évszázadokat is felölelő folyamat. Ezért aztán egyelőre nincs is miért aggódnunk. Vajon tényleg így van ez?

A belga csillagász-fizikus Patrick Geryl és a régész-csillagász Gino Ratinckx A 2012-es Orion Prófécia című könyvükben maya és ősi egyiptomi írásokra hivatkoznak egy 2012-ben bekövetkező, az egész Földet érintő katasztrófáról, amelyet a naptevékenység megváltozása idéz elő. A másik érdekes dolog az, hogy a maya naptár 2012-ben véget ér.

Az Orion Prófécia írói szerint 2012. december 23-án a megváltozott naptevékenység egy bizonyos mágneses pólusváltozást indít majd be, amely néhány órán belül globális katasztrófához vezet; olyasmihez, mint ami Atlantiszt is elpusztította annak idején, és sokkal rosszabb lesz, mint a filmes változat.

Ha az előrejelzéseknek akár egy töredéke is igaznak bizonyul, a probléma elhanyagolásából fakadó következmények tragikusak lehetnek. Ha Patrick Gerylnek igaza van, mit is tehetnénk? Hogyan lehet felkészülni ilyesmire?

Gondoljunk át egy másik lehetséges forgatókönyvet. Képzeljük el azt, hogy korokkal ezelőtt létezett egy nálunk fejlettebb civilizáció, amely képes volt megépíteni a Szfinxet, a gízai és a mexikói piramisokat, a perui Machu Picchut és a többi monumentális építményt, amelyek a jelen tudósainak szemében máig is megoldatlan rejtélynek számítanak.

Képzeljük el, amint ez a civilizáció megjósolja, hogy a kétezredik év beköszöntével a Föld az Atlantiszt is elpusztítóhoz hasonló vészhelyzetbe kerül, amely katasztrofális éghajlati változásokat indít be és számos állatfaj kipusztulásához vezet, nem is beszélve az emberi áldozatokról.

Ha feltesszük, hogy a mi képzeletbeli civilizációnk óriási tudással rendelkezik a visszatérő naptevékenységekről és ezeknek a Földre gyakorolt hatásáról, az égitestek mozgásáról, és ismerte az egymást követő természeti katasztrófák történetét, azt is feltételezhetjük, hogy képesek voltak védelmi rendszert létrehozni a következő katasztrófa elkerülésére. A védelem nekünk készült – a 21. század embereinek –, azért, hogy megóvjon minket a kataklizmától, egy újabb, elképzelhetetlen mértékű globális katasztrófától.

Képzeljük azt, hogy Patrick Gerylnek esetleg igaza van, és az emberek közötti növekvő feszültségek, az egyre szaporodó konfliktusok, éghajlati jelenségek, hurrikánok és a globális felmelegedésre vonatkozó vészjelzések mind csupán bevezetés a beköszöntő iszonyatos szimfóniához. Tegyük fel, hogy a bibliai Apokalipszis nemcsak rossz gyerekek számára íródott esti mese, hanem egy tényleges előrejelzése egy lehetséges világméretű katasztrófának.

Képzeljük el, hogy egy bizonyos ’X bolygó’ (a Nibiru), amelyet a Pentagon számára készített jelentésben is leírtak, valóban közeledik a Földhöz, és további fenyegetést jelent. Mit tehet az emberiség ebben a helyzetben?

Tegyük fel, hogy a kérdéses múltbéli civilizációnak megvoltak a megfelelő eszközei, és elhatározták, hogy létrehoznak egy globális védelmi rendszert a Föld különböző pontjain elhelyezett piramisok formájában, és hogy ezek építésébe kb. 8500 évvel ezelőtt fogtak bele.

A védelmi rendszer gyújtópontja az egyiptomi Nagy Piramis, amelyet a Föld tengelyének középpontjába helyeztek el. Ezen elmélet szerint egy bizonyos energiarendszert és a földön kívüliekkel (egészen pontosan az Orion csillagképpel) kapcsolatban álló energiaközpontokat helyeztek el a Piramisban. Ezt a rendszert összekapcsolták a piramisok hálózatával és a bolygó különböző pontjain elhelyezett többi energiaközponttal vagy más néven csakrákkal. Így lett a Nagy Piramis az energia aktiválásának kulcsa... és a 21. századiak megmentője.

Az emberiség egy kulcsot kapott ahhoz, hogy kinyissa, vagyis aktiválja a rendszert, amit a megfelelő pillanatban, csakis bizonyos mennyiségű idő elteltével szabad megtalálni. Ha túl korán lelnének rá, nem lenne olyan átütő ereje, mert az emberek még nem értenék, hogy mire jó. Ha túl későn találnak rá, az pedig már nem tudná megakadályozni a Földet érintő visszafordíthatatlan változásokat. Ezért a kulcsot olyan helyre kellett rejteni, ahol biztosan nem kerülhet kincsvadászok kezébe – vagy bármilyen illetéktelen kézbe –, és csak az éppen megfelelő pillanatban lehet megtalálni.

A fenti forgatókönyv a Lucyna Łobossal folytatott számtalan ülésen alapul. Egyértelműen rámutat arra, hogy a fáraó, a Nagy Piramis Építőjének múmiája a kulcs. Amikor ’a Fáraó meglátja a napot’, vagyis amikor a sír feltárul, megteremtődnek a megfelelő feltételek a Piramis ’felnyitásához’, és aktiválódik a védelmi rendszer. Ahhoz, hogy ez megtörténjen, csupán a fáraó múmiáját kell belehelyeznünk a Nagy Piramisban lévő, még mindig üres szarkofágba.

A világban most uralkodó feszültség – a terrorizmus, az emberek közötti, kiéleződő konfliktusok és az egyre előrehaladottabb klímaváltozás – akár a véletlenek végzetes sorozatának vagy ismétlődő mintának is tekinthető, amely különös módon próbálja felhívni a figyelmünket a Föld bolygón közeledő változásokra. Ezeket a tényezőket mind leírták a Pentagonnak készített jelentésben, kiemelve a globális felmelegedés okozta problémát. A jelentést amerikai tudósok csoportja állította össze, Andrew Marshall, a Pentagon Hálózati Iroda igazgatójának megbízásából. A jelentésről szóló információ Mark Townsend és Paul Harris cikkében került nyilvánosságra az Observer 2004. február 22-i számában.

Már nem csak régészeti kutatásokról van szó, hanem arról, hogy megmentsük a Földet egy potenciális vészhelyzettől. Egy kérdés vetődik fel ilyenkor azonnal mindenkiben: vajon a Földünk tényleg ilyen nagy veszélyben van-e, és hogy a mentőöv valóban a Nagy Piramisból származik?

A következő lépés

2001 májusában 4 ember vett részt a projektben: Lucyna Łobos, Lucja Szjada, Iwona Stankiewicz és Andzej Wójcikiewicz. Mostanra már több ezer ember tud róla szerte a világon. Magán – és üzletemberek, valamint lengyel, egyiptomi, belga, magyar és amerikai tudósok vesznek benne részt. A sír kb. 700 méterre helyezkedik el Nagy Piramistól és kb. 30 méter mélyen. A feltárás becsült költsége kb. 300 ezer dollár. Csak arra kérem Önöket, nézzék meg, mennyibe került az iraki háború az amerikaiaknak: kb. 250 ezer dollárba – percenként!

Örülünk minden tanácsnak vagy támogatásnak, mely segít, hogy elérjük azokat, akik előre tudnák vinni a projekt ügyét. Elég gyakori a kérdés, hogy mi van, ha az egész csak Lucyna fantáziájának a terméke, ha mindez nem igaz, és a ślężai dolog is csupán véletlen egybeesésnek köszönhető? Nos, egyelőre több forgatókönyv is készül erről a témáról, ami pedig nem sűrűn fordul elő a hollywoodi rendezők íróasztalán – vagyis hogy hogyan épült a Nagy Piramis, Andrzej Wójcikiewicz A fáraó felébresztése című könyvében leírtak alapján.

Jelenleg a Kairói Egyetem Régészeti tanszéke, a Wrocławi Egyetemmel együttműködésben, és a Régiségek Legfelsőbb Bizottságának teljes körű hozzájárulásával kutatásokat folytat Hawara Nekropoliszi régiójában, Gízától kb. 90 km-re. A kutatás 2008. márciusban kezdődött, és napjainkban is tart. Az anyagi hátteret a Lengyel ’Dar Swiatowida’ Régészeti Kutatásokat Támogató Alapítvány biztosítja. A cél a Nagy Labirintus egyik lehetséges bejáratának megtalálása, amelyet Lucyna Łobos jelzett 2005 júniusában (és amit a 2006. március–május között végzett GPR vizsgálati eredmények is megerősítettek), amely a hawarai agyagtéglából épült Fayoum piramis közelében kell hogy legyen. 2008 decemberéig több, mint 50 régészeti lelet került napvilágra: számos múmia, agyagtárgy, krokodilcsontvázak és egy sokat ígérő arany maszk.

A sikerkönyv Alapítványunknál kedvezményesen megvásárolható. Megrendelhető emailben: nadzsalfarao@gmail.com. További információk az alábbi honlapon angol és más nyelven elérhetők: www.projekt-cheops.com